A Kriza János Népzenei Sátor, programját a Hagyományok Háza és az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány támogatja: fiatal muzsikusok népzenei koncertjeivel, tánc- és énektanítással, mesemondással, kézműves foglalkozással és táncházzal várja a látogatókat. A kínálatról a népzenei sátor szakmai felelőse, Pál István Szalonna ad tájékoztatót.”

„A Kriza János Népzenei Sátor 2018 óta várja Tusnádfürdőn a látogatókat. Néhány barátommal, Krakkó Ákossal és Oláh Zsanettel beszélgetve született meg ötlete. Elképzelésünk szerint a tusványosi forgatagban egy különálló sátrat álmodtunk meg a népzenének, a néptáncnak és a népművészetnek. A megvalósítást a Hagyományok Háza és néhány cég támogatta. Az idei, július 19-ről 24-éig tartó programot egy év kihagyás után szerveztük töretlen lendülettel és ötletekkel. A kézművességtől a népmesén át a néptánctól a népzenéig, a népdaléneklésig jelenik meg gazdag kínálatunk a palettán. Olyan tematikával állítottam össze a programokat, hogy egy-egy este szóljon a Vajdaságról, Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyről és az anyaországról, így a Kárpát-medence minden szelete megjelenhet. A zenekarokat tekintve a prímások azok, akik koncepciónkat végigviszik: olyan zenekarokat hívtam meg, amiknek prímásai az említett vidékeket képviselik. A tánctanítást Sikentáncz Szilveszter, Berecz István végzik, és délutánonként egy mezőségi, Magyarpalatkai táncot tanítunk egészen az alapoktól Farkas Zoltán és felesége, Ildikó segítségével. Úgy érzem, a táborlakók között nagyon sokan vannak, akik kirekesztve érzik magukat az esti táncházi programokon a táncos lábúak között. Hiányosságaikat délutánonként pótolhatják, s a megszerzett tudással már magabiztosan vehetnek részt az esti találkozón. A sátor beváltotta a reményeket, Tusványos egyik legnépszerűbb helyszíne lett. A területet a Pro Minoritate Alapítvány biztosítja. Mindig teltházzal számolhatunk, az élőzene vonzza a vendégeket, s a gasztronómiai udvar is hamar keresett lett. Emlékezetes pillanatként emlékszem vissza arra, amikor két esztendeje megénekeltettem az egybegyűlteket, a csárdásoktól a Kossuth-nótákig terjedt a repertoár. Félezer ember kapaszkodott egymásba… egyszóval, felemelő érzés volt.”