Szőjjünk, fonjunk

Szőjjünk, fonjunk

Szőjjünk, fonjunk, ingnek, gatyának,
mégis valakinek, a szeretőjének.
Vajánban van mátkája, Kaposon a doktora,
teljes tizenhárom, lépd át, Erzsi* lányom.

A gyerekek körbe fogódznak, egy középre áll, ez a bíró, aki a többieket szemmel tartja.
Aki elmosolyodik, attól a bíró zálogul egy kendőt elvesz. Körbe sétálnak énekelve a gyerekek, és annak a nevét éneklik a dalba, akitől a bíró zálogot vett. Mikor a dal végére érnek, a bíró a kendőnek egyik végét egy másik leány kezébe adja, s a kendőt a levegőben ide-oda himbálva éneklik újra a dalt. A dal végén a bíró és társa a zálogot földig leeresztik, s tulajdonosa keresztüllépi, mialatt a bíró azt kérdi: „Ki a szeretője?” Erre az illető elmosolyogja magát, és helyére megy. A bíró a zálogot magasra dobja, s azt mondja: „Ilyen magas legyen a kelmetek ágya!”

* helyettesítendő név