„Egy húron pendülünk…” címmel nyílt meg Nemes László festőművész és a Magyar Hangszermíves Céh közös kiállítása szeptember 10-én a Hagyományok Házában. A rendhagyó bemutatón Szabó Zoltán az Intézmény osztályvezetője, a kiállítás kurátora kalauzolja el az olvasót.

„Mintegy három éve vetődött fel, hogy összművészeti szemléletű tárlatokat rendezzünk a Kallós Zoltán kiállító teremben. Terveink szerint festőművészek – a Ház tudományos irányvonalához illeszkedő – műveit állítjuk ki. Az ’Egy húron pendülünk…’ kiállításcím így híven tükrözi a rendezők szándékát.

A kolozsvári születésű, Marosvásárhelyen élő-alkotó művész, Nemes László 1990-ben települt át Magyarországra, s Zalaegerszegen talált magának új otthont. Jól ismertem munkásságát, s tudtam arról a sorozatáról, amelyben a festményein a klasszikus-, a könnyű-, és a népzene együtt jelenik meg hangszerábrázolásokkal. Ebből fakadt a következő gondolat, hogy a képanyagot a Magyar Hangszermíves Céh által felajánlott instrumentumokkal együtt mutassuk be. A kép, a hangszer és a zene egymásra hatása a művészettörténetben köteteket tölthetne be, elég, ha egy példát idézek: Körösfői-Kriesch Aladár az épülő Zeneakadémián százhúsz éve készítette el a Művészet forrása című falfestményét, amely mindmáig a magyar szecesszió mesterműve.

A kiállítóterem főhelyén a Kallós című festmény látható, nem véletlenül, a kolozsvári művész személyesen is ismerte a népzenekutatót. Egyértelmű, hogy a képet két cselló veszi közre, hiszen a mezőségi népzenében – főleg Széken és környékén – a nagybőgő helyett kisbőgőt, azaz csellót használtak. A művész önarcképén harmonikával a kezében ábrázolja saját magát. Ezúttal huszonnyolc festményt ismerhet meg a látogató, a Céh felhívására pedig tizenegy hangszerkészítő jelentkezett.

Az erdélyi népzenében a viola da gambának egy népi rokona, az ütőgardon nagyon népszerű volt, így a viola da gamba különböző méretű változatai is egy csokorban láthatók. Szerényi Béla a Céh vezetője egy franciarendszerű tekerőlantot hozott. A kiállított hárfa azt szimbolizálja, hogy e hangszer is polgárjogot nyert mind a komoly-, mind a népzenében, elég, ha arra utalok, hogy a mohácsi csárdában még két hárfás játszott a hatvanas években.

Két furulyakészítő – Pásztor Endre és Gyenes Tamás – munkáiból is válogattunk, az előbbi az erdélyi típusú, mezőségi, moldvai és gyimesi hangszerkészítés mestere, az utóbbi viszont a dunántúli pásztorok egyedülálló és kedvenc hangszerének, a hosszúfurulyának a szakavatott készítője. A tárogató reneszánszát éli mind a népzenében, mind pedig az európai dzsessz zenében, a bemutatón Tóth József tárogatókészítő mesterhangszerét ismerhetik meg az érdeklődők.”

A kiállítás november 20-áig látogatható, a belépés díjtalan.