A piacon egy bautba’

A piaczon egy bautba’*
Méretyik a libizai labzom,
Labzatyi bom, bom
Plántyika.

Szőke kislány méretyi,
Barna legény, libizai labzom,
Labzatyi bom, bom
Fizeti.

Hosszu vékony pejpaszár
Megállj hunczut libizai labzom,
Labzatyi bom, bom
Megcsaltál.

Ha még egyszer ugy megcsalsz,
Megátkozlak, libizai labzom,
Labzatyi bom, bom
Hogy meghalsz.

A szombatyi kert alatt
Nyergelik a libizai labzom,
Labzatyi bom, bom
Lovamat.

A lovamat nyergelik
A rózsámat libizai lazom,
Labzatyi bom, bom
Ölelik.

A szombatyi kerítés,
Ott hallik egy, libizai labzom,
Labzatyi bom, bom
Fityílés.

Fityílhetsz már galambom,
Messze vagyok libzai labzom,
Labzatyi bom, bom
Nem hallom.

A fiatalabb korosztály számára ajánlatos mellőzni a 3. és a 4. versszakot.

* A „bautba” eredeti lejegyzés alapján lett közölve, értsd: bótba’ = boltban.

Mikor az Úr Jézus

Mikor az Úr Jézus világra született,
Először mihozzánk hasonló gyermek lett.
Mi mennyei Mester tanított sok jóra,
Itt az ostyaszínben testét nékünk adta.

Mi is nagy Uraim, kedves tanítónktul
Néktek ostyát hoztunk szíves ajándékul.
Ez alatt született Krisztus szent áldása,
Szálljon tereátok – ő szent adománya.

„Gyerekkorunkba karácsony előtt hordtuk az ostyát, ezt énekeltük.“ (Golyán Andrásné született Blaskó Ilona, Rimóc)
Az ostyahordás katolikus egyházban középkori gyökerű szokás volt, melyet a reformáció után megtartott az evangélikus egyház is.  Az ostyahordás többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte történt. A kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Ennek fejébe a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos részét képezte, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagymával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.

Lucát hoztam kendteknek

Lucát hoztam kendteknek
Cin legyen kanaluk,
Vas legyen tányérjuk
Adja Isten a gazdának
Bort, búzát,
Gazdasszonynak
Tyúkot, lúdat
Egy kas gyereket,
Egy lábossal malacot
Így heverjenek a tyúkjaik!

„Luca napkor, reggel majdnem minden házhoz elmentünk, és énekeltük ezt az éneket. A végén végighengergettünk* a földön. Utána kaptunk almát, diót, kalácsot, pénz nem igen vót. Csak fiúk jártunk.“ (Pénz Antal, Százd)

*végighengergettünk = végighemperegtek

Szólítsd Lőrinc sípodat

Szólítsd Lőrinc sípodat, sípodat,
Jóska furulyádat
Verd Lajos a dobodat,
Te meg Miklós a dudát,
Pengessed a lantot,
Te Pista a drombot,
Fújd a kürtöt Miska,
Tilinkózz Andriska.

Karácsony előtt énekelték Százdon az iskolás korú gyerekek.

Háromkirályok napja

Három királyok napja,
Országunk egy istápja,
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támad,
„Hol vagy, zsidók királya?”
Betlehemben találják,
Szép Jézust körülállják.

Állj fel, Péter, állj fel
Az én bal vállamra,
Akit onnan meglátsz,
Soha meg nem tagad.
Látom, Uram, látom
Mennyország ajtaját,
Ki van pecsételve
Aranyval, ezüstvel.

Mondva: Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Ó, ó, farsang

Ó, ó, farsang, kedves idő,
Elmúlt már az óesztendő.
Az újakban vígadjonak,
Nékünk szalonnát adjonak,
Ha nincsen a házba‘,
Van a kiskomrába‘,
Igyonak, egyenek,
Csak nekem is hagyjonak.

A farsangi napokba‘
Innánk, ennénk, ha vóna,
Ha a gazdasszony adna,
Egy nagy darab szalonnát,
Sutty a nyársamra.

Farsang idején este nagy zajjal járták a falut a fiatalok. Az ablakok alatt ostorral pattogtattak, kolompot ráztak, csengőztek, trombitáltak, éleseket fütyültek. Majd elkezdték az éneklést, melyért szalonnát, kolbászt vagy pálinkát kaptak.

Addig a házunkból el nem mégy

Addig a házunkból el nem mégy,
Míg három szál gyertya el nem ég,
Elégett már kettő, három is,
Elmehettek, lányok, tovább is.

Farsangolás alkalmával ezzel a dallal búcsúztak a háziaktól. Előtte a „Ma vagyon, ma vagyon“ kezdetű dalt szokták énekelni.

Kottyogós

Icca zsidó, vela Klári,
Kupi, Marci, Laci, Fánni,
iccad már, vastag szár,
csizma szál… salavári kotty.
Nádat vágunk most,
iccad már, vastag szár,
cérna szál… salavári kotty.

Ha vágunk is keveset,
az is vékony kereset,
iccad már, maccad már,
vastag szár.
Salavári kotty.

A dallamra táncolnak párosával. Egy-két tánclépés jobbra, balra, oldalt állva, majd guggolva ugyanúgy. A „kotty”-ra hirtelen hátatfordítanak egymásnak és az alfelüket összeütik.

Luca-játék

A fonóban tanult játék. A gyerekek is szívesen játsszák, különösen, ha többen összeverődnek esténként. A „Luca” valamivel (pl. seprű, amellyel nem olyan könnyű sérülést okozni) a kezében a gyerekek közé jön. A gyerekek körbeállva, a dallamot énekelve figyelik a „Luca” minden mozdulatát. A „Luca” oldalról meg akar ütni valakit, az illető ügyesen lebukik vagy elhajol, de a helyéről nem mozdulhat el. Ha elhajol, a szomszédnak is figyelni kell lehet, hogy a Luca nehogy őt találja el. Akit eltalál, az lesz a „Luca”.

Három icce köménymag,
jaj, de helyes legény vagy.
Se nem kicsi, se nem nagy,
ippen hozzám való vagy!

Hé, kukurits, kukurits,
én rám bizon ne virits.
Viritottál eleget,
mégsem lettem a tied!

Hej, guri gongó

A fonóból került ki a gyerekek közé is. Guggolva körbe táncolnak a dallamra. Kezükben egy fadarab, s páros lábbal jobbra haladva s a dallam végén saját tengelyük körül is megfordulnak. (A fonóban az asszonyok járták így egy sodrófával a kezükben).

Hej, guri gongó, guri, guri, guri gongó.
Hej, levetett már engem a ló, engem a ló.
Hej, ha mégegyszer levét a ló, levét a ló,
nem lesz belőlem sohasem jó, sohase’ jó.