A Tóth Antal házánál

A Tóth Antal házánál

A Tóth Antal házánál tőke tüzet raktak,
futok megyek a Dunába, fényes halat fogtam.
Teszem tányérkámba, küldöm Istenkémnek
ha jó bácsi, ha jó néni hajcsa ki a kiskutyát.
Mer’ ha ki nem hajtja, majd kihajtom én.
Rózsás pallagára,
se nem itatom, se nem etetem.
Csak úgy bömböltetem,
böm, bika farsang, kövérzik a farsang,
látom a gazdát, feni a baltát,
menjen fel a padra, vágjon egy darab szalonnát,
szúrja a nyársamra.
Az ágy alatt kilenc tojás sutty a tarisznyámba.

„Ezeket az énekeket farsangkor énekeltük, amikor odaértünk valamelyik lánynak vagy legénynek a házához. Mikor közel vótunk a kapuhoz, akkor elkezdtük énekelni, és amíg be nem értünk, és ki nem ért az eleji – mer’ hát vótunk többen is –, addig mindig énekeltünk. Mikor má’ bent vót az utója a lakásba’ – az eleji má’ akkor kint vót –, akkor abbahagytuk, mevártuk, amíg adtak valamit, akkor aztán mentünk tovább. De hogyha közel vót egymásho’ két ház, akkor nem a Tóth Antalt énekeltük, hanem azt, hogy: „Itt gyön három napja…” – mer’ az rövidebb vót.”