Lipem, lopom…

Lipim-lopom a szőlőt

A szabadban játsszák, fiúk, lányok vegyesen is. Kijelölnek egy „csőz”-t, aki egy „bunkósbottal” a kezében letelepszik egy fa alá, a többiek pedig félremennek. Kis idő múlva – miután a csősz elaludt – a gyerekek, mintha kis kosárkákat tartanának a karjukon, elindulnak szőlőt lopni. Úgy tesznek, mintha a tőkékről tépnék a szőlőt, közben énekelnek:

Lipim-lopom a szőlőt,
elaludt az öreg csőz.
Bunkósbot a kezébe’,
vaskalapács fejére.

Az ének végén a gyerekek közül valamelyik a kezével ráüt a csősz fejére, mire az hirtelen felébred, felugrik, és kergetni kezdi a tolvajokat. Akit sikerül megfognia, az a továbbiak során vele együtt fog őrködni, vagyis csősz lesz.
Ha a csőszök már mindenkit megfogtak, a játék véget ér.