hétfő, szeptember 20, 2021

Tananaj

2021 február 9.

A Zoboralji falvakban a fassang előtti vasárnapot „tananaj-” vagy „talalajvasárnapnak” nevezték. A hegymegi falvakban, azaz Menyhén és Béden talalajvasárnapnak, míg a hegyaljaiakban, azaz Gerencsér, Csitár, Pográny, Geszte, Bodok, Kolon, Zsére és Gímes községekben tananajvasárnap volt a neve. A hegymegi lánykák „talajkázni” jártak, míg a déli oldalon lakó falvakban „tananajoztak”. A szokás szerepe, jelentősége ugyanaz, csak a mondóka, dalocska szövege és dallama él más változatban.
A tananajozás, talajkázás ősi, pogány kori szokás. A ráolvasó, termést varázsló mondóka fontos szerepet töltött be a parasztember életében, hisz az életet adó, jó, tiszta és bő termésre irányult. Titokzatosságot is rejtett, mert akkor végezték, amikor a termés, az élet még földben volt, rejtély fedte az egész mivoltát. Csak reménykedve várakoztak. Ezért is hittek a tananajozás, talajkázás mágikus erejében. Bizakodva várták a tananajozókat, talajkázókat. Viszonzásul bőségesen megjutalmazták őket, szalonnát, kolbászt, tojást, almát, esetleg karéj kenyeret adtak nekik, mindenki a lehetőségeihez, rangjához mérten. Érdekesség a szokással kapcsolatban, hogy leányok végezték, pedig köztudott, hogy minden, vagy legalábbis a legtöbb szerencsét hozó szokást a férfiak, fiúgyerekek végeznek, náluk a szerencse. A tananajkozás, talajkázás viszont kivételt képez.
Ez a szokás a XX. század elején, az I. világháború ideje alatt élte virágkorát. Ekkor még természetes volt és a falu íratlan szabálya is úgy diktálta, hogy illet benne részt venni kivétel nélkül minden lánykának.

Bányi Antalné Reczika Teréz így emlékezett erre az időszakra 1972-ben:

„Mink nagyon szegínyek vótunk, sokan is vótunk. Nem öltünk, nem vót szalonnánk se. Anyánk elküldött a testvíremmel, hogy menjünk tananajozni. El is mentünk, örűtünk, hogy lesz szalonnánk, eszünk majd egy falat kóbászt is. Örömmel mentünk a többiekvel. Az egyik nagygazdánál vótunk, és amikor már adta az adományt, hát csak azt mondta nekünk, hogy ti nagyon szegínyek vagytok, adok nektek kenyeret. Hát mink akkor úgy elszígyelltük magunkot, a testvírem meg elkezdett sírni, én megy nagyon megmírgesedtem, és azt mondtam neki: Kenyerünk, az nekünk is van otthon, adjon nekünk is szalonnát! Siratva mentünk haza és azután már soha többet nem mentünk tananajozni.”

A II. világháború utáni években már csak a falu leges-legszegényebbjei jártak tananajozni, a cigányok, ők voltak legjobban ráutalva az adományokra. Ekkorra a szokás veszített értelméből és értékéből, elkopott ez a szép hagyomány, csupán az adomány volt a fontos. Talán ezért fordult elő a gyűjtések során, hogy néhány faluban (pl. Pográny, Gerencsér) váltig azt állították és bizonygatták, hogy náluk nem volt szokás a tananajozás, csak cigányok jártak.

A szokás menete:

Egy héttel fassang előtt, tananajvasárnapon, olyan nyolc-tíz éves, még iskoláskorú rokon, esetleg szomszéd leánykák, barátnők kisebb csoportot alakítottak. Nagyobb faluban több csoport járt, míg kisebb faluban, mint Béd vagy Menyhe, az összes lányka együtt ment. Néhány nappal előtte megbeszélték, hogy kihez mennek, és hol kezdik. Néha 10–15-en is voltak. Általában csak rokonokhoz, szomszédokhoz, nagyon jó ismerősökhöz mentek, de az előbb említett két falu olyan kicsi volt, hogy a gyerekek rokonsága az egész falura kiterjedt, ennek következtében minden udvarba bementek, házról házra jártak.
Öltözetük télies, ünneplős, vasárnapi. Fiatalos, víg színű szoknya és fejkendő, fekete kötény, ruha, női kabát és csizma.
Tarisznyát, kosarat vittek magukkal, amibe az adományt gyűjtötték. Ez az adomány az övék maradt, egymás között osztották szét.

Tananajozás Gímesen

Gímesen Balla Józsefné Molnár Mária gyermekkorában a következőképpen tananajoztak.

Az ablakon, vagy az ajtón bekiáltottak:
– Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Van tananaj?
Igenlő válaszra az udvaron a lánykák körbeálltak, megfogták egymás kezét, néha körbejártak, a megfelelő szövegnél ugráltak, szökdeltek, futottak körbe, mikor milyen kedvük volt, és a következő éneket énekelték:

Tananaj, tananaj, Tót Lőrinc,
táncba ugrott a kakas,
feldöntötte a vajat, mivel sütjük a rétest?
Kútyi vízzel gyúrjuk,
pataki vízzel vajazzuk.
Szájj le, konkó, szájj le,
ugorj, búza, ugorj!
Valahány ürgelyuk, pociklyuk, patkánylyuk,
annyi verem búza legyen keteknek!
Dicsértessék Jézus Krisztus,
Adjanak egy darab szalonnát!

Zsérei tananaj

Földesi Ferencné Elgyütt Ilona elmondása szerint (1976) Zsérén tananajvasárnap a következőt énekelték:

Tananaj, tananaj, Tök Lőrinc,
lángba szökött a kakas,
kidöntötte a vajat
mivel sütjük a rítest?

TípusKarácsonyi ünnepkör
GyűjtőJókai Mária
Korosztály7-10 év
ÉvszakTél
TelepülésGhymes, Gimes [Jelenec], Zsére [Žirany]
Módosítás dátuma2021. március 15.