Babák

Lányok szokták játszani, babával a kezükben. Minden játékos fadarabkákkal vagy kavicsokkal kijelöli a „házát’, egy négyzet vagy kör alakú területet. Az „asszonyok” – körülbelül fele-fele arányban – babájukkal sétálni mennek, majd valamelyik játszótárs előtt megállva csúfolni kezdik egymás kicsinyét. Például:
– Jaj, milyen randa haja van! Milyen vörös ez a baba!
A másik sem hagyja annyiban, visszavág:
– A te babádnak meg milyen karikás lábo van!
Természetesen a párbeszéd még tovább is folytatódhat. A szóváltás befejeztével azonban minden anya visszamegy a házába, s ki-ki saját babáját gyöngéden simogatni, cirógatni kezdi, és meghatottan szavalja neki:
– Ó, te csöppség, kicsi baba, még azt mondják a faluba’, hogy a lábad girbe-görbe, hajad olyan, mint a sörte, orrod lapos, mint a gomba, szemed kicsi cipő gombja. (De) én csókollak, dédelgetlek, nekem szép vagy, mert szeretlek.
A játékot a leírt módon ismételgetik.