Bujj, bujj, zöldág

Bujj, bujj, zöldág

Bujj, bujj, zöldág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu, átbujjatok rajta!
Nyisd ki rózsám, kapudat, kapudat,
hadd kerüljem váradat, váradat!
Szita, szita rosta, szerelem csütörtök, zabszerda.
Juliska, Juliskája, szép menyecske, hopp ide!
Ide is, oda is, Giber Gábor sálat, kendőt vett magának.
Tedd ide, tedd oda, tedd oda a sarokba!

A gyerekek kiszámolóval választanak két „kapust”, akik egymással szembeállnak, kezüket a magasban egybekulcsolják, vagy a tenyerükkel egymáshoz támaszkodnak, s így „kaput“ alkotnak. A többiek ezalatt kézfogással egymás mögé felsorakoznak és énekelve elindulnak a kapu alatt bujkálva. Amikor az ének oda ér, hogy „Juliska” – akkor a kapusok lecsukják a kaput. Aki a „kapu” alatt maradt annak éneklik tovább a dalt. A végén a kapuban maradt választ, hogy melyik kapus mögé áll be. Addig folytatódik a játék, míg el nem fogynak a gyerekek. A végén az a kapus nyer, akinél többen vannak.