Kosvágás

Egy fiú vagy lány négykézlábra ereszkedik, és a kezébe fog egy botot. A bot felső végére rátesznek egy rossz fazekat, a fiút pedig – hogy hasonlítson a koshoz – leterítik egy bundával. Ezután előlép az „adó” és a „vevő”, majd egy megszokottól eltérő alkudozást kezdenek:

Vevő: Hogy adja?
Adó: Harminc forintér’ adom.
Vevő: Annyit nem adok. Ötven forintért megveszem.
Adó: Azt már nem. Húsz forint az ára.
Vevő: Hatvanat adok érte.
Adó: Tíz forintért viheti.
Vevő: Nyolcvanért megveszem.
Adó: Én annyiért nem adom, inkább akkor levágom.

Erre az „adó” felkap egy botot, és jót rávág vele a fazékra. A fazék összetörik*, a „vevő” pedig elterül, rugdalózik és bőg.

* Eredetileg rossz kerámiafazekat használtak a játékhoz, viszont a mai fogyasztói társadalomban nem a legmefelelőbb üzenet a gyermekek számára a tárgyak megrongálása, ezért javasolt zománcozott fazék használata, mely nem törik el, ezért többször is alkalmazható.