Szarkatúró, szarkatúró

Szarkatúró, szarkatúró

Szarkatúró, szarkatúró, ördög unta.
Mér’ szereted az én lányom, tolvaj katona.
Majd a bíróhoz vitetlek,
kalodába, kalodába betétetlek.
Hüccs ki disznó a búzából, meg ne edd a búzát,
mer’ búzámnak nagy ára van, megkérik az árát.

A fonóba’, amikor úgy éjfél felé elfáradtak, táncoltak. Leguksoltak, kezükkel elől-hátul tapsoltak, és kuksolva ugráltak, táncoltak. Amikor elfáradtak, egymás hegyire dőltek és nagyokat nevettek.