Ácsok vagyunk

Az idősebb korosztály játékai közé tartozott. Inkább lányok játszották. Ketten egymással szembeálltak, s kezüket egybetéve alacsony „kaput” tartottak. A többiek a kapuval szemben felsorakoztak egymás mögé, és várták, hogy a „kapusok” megszólítsák őket.

A kapusok és a sor között a következő párbeszéd hangzott el:

Kapusok: Ácsok vagyunk, ásétozunk, fenyőfábu! fönt faragunk, ingyen aranyozunk.
Sor: Mivel aranyoztok?
Kapusok: Rézzel és ólommal.
Sor: Ólom igen olvadékos, réz igen repedékes, vaskapunak vámjo van.
Kapusok: Micsoda vámjo van?
Sor: Piros alma most bimbózik, egy szép leány most búcsúzik…

A befejező mondatot – melynél a kapusok kezüket magasabbra emelve hirtelen kinyitották a kaput – közösen mondták: Bújj, bújj, bukros, kukurikú!

Erre a sor gyorsan elindult, hogy a nyitott kapun minél többen átbújjanak, ugyanis a „kukurikú” elhangzása után a kapusok ismét lecsukták a kaput. Amelyik játékos a kapuban rekedt, az – a megegyezés szerint – vagy kiesett a játékból, vagy pedig beállt valamelyik kapus háta mögé, hogy hasonló sorsú társ érkezésekor ő is kaput alkosson. Ismétléskor a párbeszédet tehát egyre több kapus mondta.

A játékot a jobb vagy bal oldali kapus kerülgetésével mindaddig folytatták, míg a sor el nem fogyott.